Dél-Amerikába úgy mentünk ki, hogy csak annyit tudtunk, Bogotába repülünk, és másfél hónappal később Limából indulunk vissza Európába. Próbáltuk átrakatni a jegyünket Santiabóba, ha már odáig lementünk, de nem lehetett. Igy legalább visszafelé még meg tudtuk nézni Peru egyik kihagyott jelképét, a Nazca-vonalakat.
A vonalakat repülővel érdemes megnézni, mert gyalog bejárhatatlanok. A jegy kb 50 USD, és mindenképpen a reptéren érdemes megvenni. A városban ennek kétszeresét is elkérik a gyanútlan turistáktól.
Az út kb fél óra, de ahogy a szél dobálja ezt a kis gépet, jól is esett kiszállni a szilárd talajra.
Nekem személy szerint az a benyomásom, hogy kicsit túl vannak értékelve a vonalak, de ha erre jár az ember, akkor mindenképp érdemes megnézni őket.
Van egy kilátó is, ahova helyi busszal lehet kijönni kb 50 Ft-nak megfelelő Sol-ért. Innen meg lehet nézni közelebbről is a vonalakat.
Az ábrák rendeltetése ismeretlen. A figurák közös jellemzője, hogy egyetlen, önmagát sehol nem metsző vonalból állnak.
Mivel a Nazca-vidéken kevés eső esik, a rajzok többsége ugyanolyan jó állapotban van, mint mikor készült.
A Nazca sivatagban található rajzok, mind ugyanolyan módon készültek: a sivatag talajáról felszedték a felszínt egyébként vékony rétegben borító vörös-fekete kavicsréteget, hogy feltáruljon az alatta fekvő halványsárga kőzet. Úgy tűnik ezt kézzel végezték, mégpedig oly módon, hogy a felszedett kavicsokat a vonal mellett felhalmozták.